Történeti adatok
A hegy nemcsak geológiájában és élővilágában képez szigetszerű, önálló
egységet, hanem gazdálkodását tekintve is.
Szőlőtermesztése a római időkig nyúlik vissza. A környéken talált
régészeti leletek és villagazdaságok nyomai tanúskodnak arról, hogy már ebben
a korban felfedezték a hely jó adottságait.
A szőlőhegy első írásos említése 1642-ből származik, de található olyan - sajnos
már összedőlt - öreg pince is, melynek gerendájába az 1562-es évszámot vésték,
falai tehát már a török időkben is álltak.
Másik, egyedülálló írásos emlékünk a 1743-ból származó, 12 fejezetből álló
"Sági Hegységnek Törvényei", mely az ország legrégebbi,
szőlőgazdálkodással kapcsolatos jogszabálya. A ma sok helyen szigorúnak tűnő
törvényből kitűnik, mennyire nagy becsben tartották a szőlőt a régiek.
Richard Bright angol orvos és geológus 1815-ben kelt írásában már dicsérte
a sági bort. Hivatalos okirat bizonyítja, hogy Otto von Bismarck, a német
"vaskancellár" kedvenc itala is a sági volt, melyet egy bécsi császári látogatáson
kóstolt meg, és soha többet nem akart mást inni. Étvágytalanságát is ezzel gyógyította.
Gyógyborként is ismert volt: ez időkben több európai patikában árulták a sági bort
Sagweiner néven, főként gyomor - illetve étvégyjavító, és vesetisztító
hatásáért. A helyi köznyelvben gyakran "vesemosóként" emlegetik.
A Habsburg-udvarban akkoriban elterjedt volt egy hiedelem, miszerint a "nászéjszakák
bora" fiú trónörököst biztosít. A köztudat szerint ez a Somlón terem, de az itteniek
úgy tartják, hogy valójában a Ságról származik. Állítólag évekig innen szállították
a nedűt a császári udvarba. Egyszer aztán annyira elverte a jégeső a termést, hogy
helyette a Somlóról vittek bort. A következő évben el is maradt a fiúáldás, és
megszületett Mária Terézia, ami "perdöntő bizonyíték" a ságiak igazára.
Az őshonos szőlőfajták a juhfark, furmint, és a rakszőlő voltak, de az 1900-as évek
elején országszerte pusztító filoxéra-vész ezeket sem kímélte, teljesen
eltűntek. Utána a bazaltbányászat sem tett jót a zavartalan gazdálkodásnak.
Később a nagyobb birtokok és állami gazdaságok is felaprózódtak, több szőlőfajtát telepítettek, így máig nem
alakult ki egységesen elfogadott fajta. Legjellemzőbb ma az olaszrizling.
Jelenleg a hegyen nagyüzemi gazdaság nincs, csak magáncélú termesztés folyik. Az újabb
időkben azonban néhány szőlősgazda palackozza és értékesíti is a borait.
Borfajták
A hegy oldalain több eltérő mikroklímájú zóna alakult ki. A déli, Tündérvölgyi
oldalon díszlő szőlőből származó borok lágyabbak, zamatosabbak, míg az északi,
Kakasdombi lejtőn savasabb, keményebb karakterű borok teremnek. Itt a hegyoldalnak
ütköző erős észak-nyugati szelek és a sok napfény segít megőrizni a szőlő savtartalmát.
Az uralkodó szőlőfajta az olaszrizling, de többfelé található királyleányka, zöldveltelini,
hárslevelű, sauvignon blanc és chardonnay is. A kékszőlők közül a kékfrankos, a zweigelt, otelló,
pinot noir és a portugeser fordul elő.
A Ság hegyen minden adottság együtt van kiváló minőségű borok előállításához. A sági bor jellegzetesen
savas, gyakran gyümölcsös aroma kíséretében, amit - főleg hosszabb érlelés után, amikor a savasság
csökken, és az íz bársonyosabbá válik - egy sajátos "köves-ásványos" buké sző át.
