A hegy történetének ismertetése nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a geofizikai
kutatásokban játszott szerepéről. Eötvös Loránd
1891-ben végzett kísérlete mérföldkőnek számít a tudomány ezen ágának fejlődésében.
Eötvös Loránd 1848-ban született, édesapja báró Eötvös József író, politikus
(az első felelős magyar kormány kultuszminisztere), édesanyja Rosty Ăgnes.
Középiskoláit magántanulóként, illetve a pesti piaristáknál végezte, 1865-ben érettségizett. Apja sugallatára
először jogi tanulmányokat folytatott, majd a matematikával, kémiával, ásvány- és kőzettannal ismerkedett. Ekkor
kezdte érezni, hogy választania kell a jogi és a hajlamainak megfelelőbb természettudományos pálya között. 1867-ben
iratkozott be a heidelbergi egyetemre, ahol a kor legkiválóbb tudósainak előadásait hallgatta.
1870-ben szerezte meg a doktori fokozatot, 1871-ben már elméleti fizikát oktatott.
A gravitáció felé az 1880-as években fordult az érdeklődése. A gravitációs mező térbeli változásának mérésére
megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. A Ság-hegyen is használt változatának vázlatos felépítése:
egy vízszintes rúd egyik végére platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger
lóg alá, így a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak, amivel a horizontális gradienseket is meg
lehet határozni (horizontális variométer).
Ez a változat lett Eötvös fő műve, mely 1891 májusában készült el. A műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a
két tömegre ható vonzóerő nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér, akkor a rúd a
vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő platina szál megcsavarodik. A megcsavart szál rugalmassága a
rudat eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog megállni, ahol az egymással szemben
működő kitérítő erő és rugalmas visszatérítő erő forgatónyomatéka egymással egyenlő. Műszeréről Eötvös maga
a következőket mondja:
"Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen
megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg
váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de
a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e
csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös
alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta,
és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus,
a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait.
Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és
fúróink el nem érnek."
"A középkor csodaszereinek lomtárából előkerestem a varázsvesszőt, s azt nem
ördöngösséggel, hanem a vesszőhöz (melyről a varázs időközben már úgyis lekopott)
jobban illő mechanikai érvelésekkel arra bírtam, hogy feleletet adjon. Igaz, nem arra
bírtam, hogy rejtett kincseket kutasson, csak azt kívántam tőle, hogy engedjen bepillantást
annak az erőnek a rejtelmeibe, mely e földön mindent mozgat, mindennek kijelöli a helyét.
Régi időben csak előérzet volt, ma tudjuk, egyik test vonzza a másikat, s így a vessző,
még ha nincs is különös varázsa, más testek hatása alatt azok irányába törekszik
elhelyezkedni. Ilyen egyszerű az az eszköz is, amit én használtam, végein különösen
megterhelve, fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg
váltakozása." (Környei Elek: Eötvös Loránd, a tudós és művelődéspolitikus írásaiból.
Gondolat, Budapest, 1964.)
Az első kísérletek Budapesten, a Gellért-hegy tövében és Pestlőrincen folytak, a következő
- talán legnevezetesebb - állomás a Ság hegy volt. A választás azért esett rá, mert alakja
akkor még szabályos, geológiai felépítése jól ismert volt, így a mérés eredményeit számításokkal
ellenőrizni tudták, illetve kizárhatták ismeretlen anyagtömegek méréseket torzító hatásait.
A kísérletre 1891 nyarán került sor.
A következő kutatások 1901-ben és 1903-ban a Balaton jegén folytak. A módszer igazi sikerét
az 1916-os morvamezői mérések hozták meg, ahol a földgáz- és kőolajlelőhelyeket mutatták ki
segítségével. A múlt század 20-as éveiben, a fokozódó olajkutatás időszakában Eötvös tanítványa,
Fekete Jenő Texasban és Mexikóban is végzett felderítő méréseket, nagyon jó eredménnyel.
Az Eötvös-inga egy többszörösen továbbfejlesztett változata az 1958-as brüsszeli világkiállításon első
díjat nyert, és további fejlesztésekkel még az 1960-as években is használták.
